Kérlek, maradj még egy kicsit, csak egy egészen kicsít... míg képes leszek elengedni téged! * "Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt." * "Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz és nem símogatsz." * "Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!" * "Szeretni mindenkinek szabad, szenvedni mindenkinek kell, feladni mindenkinek lehet, csak annak nem aki igazán szeret." * "Hinni abban kit szívből szeretünk, szívünk megszakad, hiába nevetünk, dacolva, némán, hogy fáj ha nincs tovább, miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..." *"Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni, minden egyes nap viszonzást remélni; te nem tudhatod, milyen csakis érte élni s milyen rossz állandóan a csalódástól félni."
" Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. "

2011. június 15., szerda



Tisztában vagyok vele, hogy még egy lépés feléd
 már a véget jelentené,
Megbánnám meggondolatlanságom, 
és továbbra is azt hinnéd, hogy a szellemed vagyok, pedig nem! többé már nem!
Kihunyt a szerelmed, amit a leginkább értékeltem benned. 

Megtanultam csak félig élni, 
És most mégis megkísértesz.

Mit képzelsz magadról?
Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.
Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 
Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?
A lelked megfagy odabent. 
Így ne gyere többé vissza hozzám.
Mit képzelsz magadról?

Hallom visszhangját hiányodnak
ahogy még utánam kapálódzol.
Hálával tartozom, hogy segítettél megerősödni!
Így nem kap el a kísértés, hogy visszadőljek a karjaidba. 

Miattad kell fél emberként tipródnom,
és képes vagy elém állni, hogy megkísérts?

Fogalmam nincs róla, hogy mit képzelsz magadról.
Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.
Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 
Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?
A lelked megfagy odabent. 
Így ne gyere többé vissza hozzám.
Mit képzelsz magadról?

Annyira hosszú volt az út vissza, Önmagamhoz
Emlékezz csak, meddig tartott visszacsalni a fényt íriszeimbe. 
Ha lehetne, még az első csókunk előtt arcomat elfordítanám tőled, 
hogy ne kelljen végignéznem, ahogy ígéreteidet a porba taposod. 
Most még is itt vagy
És még mindig nem érted, miért dacolok veled. 

Fogalmam nincs róla, hogy mit képzelsz magadról.
Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.
Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 
Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?
A lelked megfagy odabent. 
Így ne gyere többé vissza hozzám.
Soha többé, nem akarlak látni
Mit képzelsz magadról?
Mit képzelsz magadról?
Mit képzelsz magadról?

/szabad fordítás/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése