Just a Feeling: "Szeretlek"

Kérlek, maradj még egy kicsit, csak egy egészen kicsít... míg képes leszek elengedni téged! * "Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt." * "Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz és nem símogatsz." * "Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!" * "Szeretni mindenkinek szabad, szenvedni mindenkinek kell, feladni mindenkinek lehet, csak annak nem aki igazán szeret." * "Hinni abban kit szívből szeretünk, szívünk megszakad, hiába nevetünk, dacolva, némán, hogy fáj ha nincs tovább, miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..." *"Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni, minden egyes nap viszonzást remélni; te nem tudhatod, milyen csakis érte élni s milyen rossz állandóan a csalódástól félni."

" Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. "

2010. november 5., péntek

"Szeretlek"

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

Müller Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

" Valaki meg akar ölni, kit szerettél. Valaki ki szeret, és nem tud elfeledni. Végső elkeseredésében kést döf beléd. De te boldog vagy, hisz élted utolsó érintése az öve."

"Olyan nehéz úgy szeretni valakit, hogy távol van tőled, ha tudod, hogy szeret, de mégis kételkedsz benne, mert szereted és félsz, hogy elveszíted."

"Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent."

"Nem vesztettünk el semmit; csak a jó napok polca megtelt."

"Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért. Most szakadj meg szív, mosd el a fájdalmat!"

"Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted."

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."

"Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél."

"Egy porcelánbaba vagyok, akihez beszélsz. Akinek kiöntöd a lelked, mondván, úgyse beszél vissza. Csendesen, nyugalmasan végighallgatlak, és a te hangoddal, a te gondolataidat veszem mozdulatlan számra. Az vagyok, akivel játszhatsz, kényed-kedved szerint. Levághatod a hajam, kisminkelhetsz, levetkőztethetsz, felöltöztethetsz, én nem szólok, némán tűröm, és mosolygok.
Velem vagy, de nélkülem, értem, de ellenem... Össze fogsz törni. Most mit mondjak? Ki vagyok én, hogy bármit mondjak? Ki vagyok én, hogy merjek létezni? Kinek? Kiért? Minek? Miért? ..."

"Bármilyen egoistán is hangzik, nem a másik személyt kedveljük, hanem azt amilyenek mi leszünk mellette."

" Relationships are like glass: sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together."

"The hardest part about walking away from you is knowing you won't run after me."

"She'll never know your story like I do."

"Have you ever wondered which hurts the most: saying something and then wishing you hadn't or saying nothing and wishing you had?"

"I don't wanna be the girl that has to fill the silence, the quiet scares me 'cause it screams the truth."

" Remélem egyszer megtudod majd, hogy többet jelentesz nekem, mint gondoltad volna."

Fodor Ákos Idézetek

Kértél. Megkaptál.
Megnézted: mi van bennem.
- Mi már nem játszunk?

Léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss rajtam.

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.

Szegény ellenség:
nem is akar rosszat - csak
több jót, magának.

Mind, mi történik:
kristálytisztán érthető
- de csak utólag.

Ami jólesik,
akkor sem árthat nekem,
ha belehalok.

Egyáltalán nem fontos,
hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye.

Ne súgd meg szégyellt titkaidat.
- Tudható, hogy utóbb sohasem
tudnád megbocsátani nekem,
hogy meghallgattalak.

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

Megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet.

Just a Feeling

2010. november 5., péntek

"Szeretlek"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Követők

Rólam