Kínzó lassúsággal teszel tönkre.
Te ezt nem érzed,
de lassan megfojtasz.
Féltő karjaid
túl erősen kulcsolódnak mellkasomra,
levegőm elfogyott
és már nincs elég erőm, segítségért kiáltani.
Túl messze vannak.
Már csak te maradtál.
Most mégis tudtodon kívül kínzol!
Ne hazudd,
hogy nem érzed.
Ne nézz rám kétségbeesetten
segítségért epekedve.
Itt már nincs hová lépni,
ketten maradtunk,
mi magunk,
meghazudtolhatatlan szerelmesek!
Most lépnék, de elkéstem.
Itt már nincs visszaút.
Őrjítő lassúsággal folyik végig
arcomon egy csepp,
mely végül a kapcsolatunk
lezáró szakaszát imitálva veti magát
a sötét és még teljesen bizonytalan ismeretlenbe.
Szenvedek, de te nem láthatod
túl vastag az álarcom.
Azt mondod segítesz,
én mégis inkább elmenekülök
felém nyúló kezeid gyengéd érintése elől.
Már nem akarom, hogy te segíts.
Már nem akarom, hogy itt legyél.
Menj, menj már! Kiáltom, de te meg sem hallod.
Hisz ajkam mind végig zárva üvöltötte bánatom.
Könnyezem, de te nem láthatod, belülről
Fényes könnycseppek marják végig lelkem
sérült hegeit.
Erős vagyok. Ezt mondom, és te elhiszed.
Azt hiszed minden rendben,
pedig lassan, de biztosan
szívem hasad ketté.
Te ezt nem érzed,
de lassan megfojtasz.
Féltő karjaid
túl erősen kulcsolódnak mellkasomra,
levegőm elfogyott
és már nincs elég erőm, segítségért kiáltani.
Túl messze vannak.
Már csak te maradtál.
Most mégis tudtodon kívül kínzol!
Ne hazudd,
hogy nem érzed.
Ne nézz rám kétségbeesetten
segítségért epekedve.
Itt már nincs hová lépni,
ketten maradtunk,
mi magunk,
meghazudtolhatatlan szerelmesek!
Most lépnék, de elkéstem.
Itt már nincs visszaút.
Őrjítő lassúsággal folyik végig
arcomon egy csepp,
mely végül a kapcsolatunk
lezáró szakaszát imitálva veti magát
a sötét és még teljesen bizonytalan ismeretlenbe.
Szenvedek, de te nem láthatod
túl vastag az álarcom.
Azt mondod segítesz,
én mégis inkább elmenekülök
felém nyúló kezeid gyengéd érintése elől.
Már nem akarom, hogy te segíts.
Már nem akarom, hogy itt legyél.
Menj, menj már! Kiáltom, de te meg sem hallod.
Hisz ajkam mind végig zárva üvöltötte bánatom.
Könnyezem, de te nem láthatod, belülről
Fényes könnycseppek marják végig lelkem
sérült hegeit.
Erős vagyok. Ezt mondom, és te elhiszed.
Azt hiszed minden rendben,
pedig lassan, de biztosan
szívem hasad ketté.
Nem vagy elég figyelmes.
Míg te mosolyogsz,
és intesz a gondtalannak,
én melletted a fájdalomban
megsemmisülök.
Hát nem veszed még mindig észre?
Tönkre teszel!
Lassan de biztosan, a tudtodon kívül,
de tönkre teszel!
(saját)
(saját)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése