Kérlek, maradj még egy kicsit, csak egy egészen kicsít... míg képes leszek elengedni téged! * "Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt." * "Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz és nem símogatsz." * "Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!" * "Szeretni mindenkinek szabad, szenvedni mindenkinek kell, feladni mindenkinek lehet, csak annak nem aki igazán szeret." * "Hinni abban kit szívből szeretünk, szívünk megszakad, hiába nevetünk, dacolva, némán, hogy fáj ha nincs tovább, miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..." *"Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni, minden egyes nap viszonzást remélni; te nem tudhatod, milyen csakis érte élni s milyen rossz állandóan a csalódástól félni."
" Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. "

2010. december 30., csütörtök

Amikor

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meg látod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra el jöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét oda adhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta fel idézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad.
Amikor el hiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor el hiszed, hogy míg együtt voltatok ö is meg örült érted.
Amikor meg ijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rá jössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra meg teszed
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!

I will be








Miért fáj mégis?

 "Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."

"El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz."

Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek. De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát, az egyetlent és egyszerit. Ezért elviselhetetlen elveszíteni azt, akit szeretünk. Ezért nem lehet betölteni utána az űrt.

Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.

Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot.

Az igaz barátság olyan, mint az egészség; csak akkor értékeled, mikor elvesztetted.

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

2010. december 29., szerda

Angol idézetek

Sometimes, when one person is missing, the whole world seems depopulated.  
~ Néha, mikor egyvalaki hiányzik, az egész világ annyira kihalt.

Giving up doesn't always mean you are weak; sometimes it means that you are strong enough to let go. 
~ Feladni nem mindig jelenti azt, hogy gyenge vagy, néha ezzel bizonyíthatod, hogy elég erős vagy tovább lépni.

I don't know why they call it heartbreak.  It feels like every other part of my body is broken too.  
~ Nem tudom miért hívják ezt szívfájdalomnak, mikor minden más testrészem is beleroppan.

Relationships are like glass.  Sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together. 
~ A barátságok olyanok akár az üveg. Néha jobb ha hagyod összetörve, minthogy megsértsd magad miközben próbálod rendbehozni.

Love is like a puzzle.  When you're in love, all the pieces fit but when your heart gets broken, it takes a while to get everything back together.  
~ A szerelem olyan mint egy puzzle. Mikor szerelmes vagy minden darab tökéletesen passzol, de mikor a szíved összetörik, eltart egy ideig míg a darabok ismét összeállnak.

There are things that we don't want to happen but have to accept, things we don't want to know but have to learn, and people we can't live without but have to let go. 
~ Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy megtörténjenek, mégis el kell fogadnunk. Dolgok, amiket nem akarunk, de meg kell tanulnunk, és emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell hagynunk őket.

The past is strapped to our backs.  We do not have to see it; we can always feel it. 
~ Múltunkat a hátunkon hordjuk. Nem kell vele nap mint nap szembesülnünk, de mindig érezzük.

The past is our definition.  We may strive, with good reason, to escape it, or to escape what is bad in it, but we will escape it only by adding something better to it. 
~ A múlt, a mi magunk meghatározása: Törekednünk kellene jó okkal, hogy elkerüljük, vagy hogy megismételjük, ami rossz volt benne, de ezt csak úgy tehetjük meg, ha valamit jobban csinálunk.

We need not destroy the past.  It is gone.
~ Nem kell megsemmisítenünk a múltat. Már elmúlt.

Bring the past only if you are going to build from it. 
~ Csak akkor hozd magaddal a múltadat, ha abból akarsz építkezni.

What you don't see with your eyes, don't witness with your mouth.
~ Amit nem látsz a szemeddel, arról ne tanuskodj a száddal.

Show me someone who never gossips, and I'll show you someone who isn't interested in people. 
~ Mutass valaki, aki soha nem pletykált, és én mutatok valakit, akit nem érdekelnek az emberek.

Do not repeat anything you will not sign your name to.  
~ Ne ismételj meg semmit, amihez nem adod a neved.

Whoever gossips to you will gossip about you. 
~ Aki már pletykálkodott veled, az téged is kifog beszélni.

There are a terrible lot of lies going about the world, and the worst of it is that half of them are true. 
~ Szörnyű, hogy mennyi hazugság van a világon, és ami még ennél is rosszabb, hogy a fele igaz.

"The hardest part about walking away from you is knowing you won't run after me."

~ A legnehezebb része, hogy elsétáljak tőled, tudni, hogy nem fogsz utánam futni.

"She'll never know your story like I do."

~ Ő soha nem fog úgy ismerni, mint én.

"Have you ever wondered which hurts the most: saying something and then wishing you hadn't or saying nothing and wishing you had?"

~ Gondolkodtál már azon, melyik a rosszabb: kimondani valamit és utána azt kívánni, bárcsak ne tetted volna, vagy nem mondani semmit és azt kívánni, bár elmondtad volna?



2010. december 28., kedd

Miért?

“Miért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”

Barátod vagyok

"Barátod vagyok, nevetésed vidámmá tesz, bánatod megkönnyeztet, haragodat csitítanám, fájdalmadat simítanám. Ha akarod, meghallgatlak. Ha szeretnéd békén, hagylak. De ha már kevés vagyok, s nem kellek, add tudtomra, s én szó nélkül elmegyek...mert a barátod vagyok!"

.... Te vigyázz Rám!

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,
Hogy mindig mellettem legyél.
Minden percem kísérd szemeddel,
És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,
Akkor is legyél ott mellettem,
És mondd azt, hogy ne tedd ezt,
Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,
Azt megoszthassam veled,
Amikor vidám vagyok,
És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,
Tudjak kire támaszkodni,
Hogy a lelkem ne érje fagy,
Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,
Világíts rá, hogy nincs így ez.
Hogy amikor már senkire nincs szükségem,
Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.


Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,
Mondd azt, hogy engem kell szeretni.
Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,
És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,
Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,
Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,
Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.
Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,
És mondd azt, semmi nem volt hiába.

Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,
Ülj velem órákat egy hideg padon.
Nézzünk együtt fel az égre,
Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,
Találd meg bennem a szépet.
Élj velem, és szeress igazán,
Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!”

Most már megértem

„Most már megértem a falusi barátságokat. Hosszú évtizedeken keresztül tartottak, holott a barátoknak nem volt semmi fontos mondanivalójuk egymásnak. Ne is legyen! A fontos dolgokat tartogassuk az idegenek számára, akik úgysem értenek meg bennünket.”

2010. december 27., hétfő

...

Néha át kell gázoljak az embereken ahhoz, hogy ne engem tapossanak el.

Ne érdekeljen

If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care 
~ Ha ő elég hülye volt ahhoz hogy elsétáljon, te legyél elég okos ahhoz, hogy ez ne érdekeljen

Keresem

Keresem a hálószobámban, a fürdőben, az erkélyen, nincs sehol. Állok a szoba közepén és szólongatom. Furcsán, zavartan érzem magam, meg sem tudom magyarázni, miért, de pánikolok. 
Amikor nem jön, összegömbölyödöm az ágyamon, és újra átélem az elvesztése fájdalmát.

...ha nem löktem volna el.

"Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el."

2010. december 21., kedd

Túl késő...


- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom. Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.


Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.

2010. december 19., vasárnap

I get weak - Westlife




Mylove
A szerelmem
Myheart
A szívem
Oh bruised and broken all alone when we’re apart
Sérült vagyok és törött egyedül mikor nem vagy velem
I die inside
Meghalok belül
Oh this room is like a battlefield of love tonight
Ez a helyiség mintha szerelmünk csatatere lenne


I know should be stronger but I lose all control
Tudom erősebbnek kellene lennem, de elvesztem az irányítást
Fighting with myself tryin’a hide what you don’t know
mikor azért harcolok, hogy elrejtsem előled, amit nem tudsz.


But I get weak
De elgyengülök
I'm giving it all away
Mindig így lesz
I know it's not wise to leave myself so open but
Tudom, nem túl bölcs dolog ennyire kitárulkoznom de
Allthe rules get broken in your eyes
Az összes szabályo mi valaha létezett, a szemdben megtörik
I give it all up to you
Feladom az egészet
And everything that’s been keeping me together
És minden ami minket együtt tart
Brings me to my knees
Beleremeg a térdem
I get weak
Elgyengülök


Onelook
Egy pillantás
Onetouch
Egy érintés
Oh I’m helplessly pretending
Tehetetlenül úgy teszek
You don’t mean that much
Mintha te nem tudnád mennyire nehéz
It gets so hard
Annyira megnehezíti
The waiting here forever with this shattered heart
A várakozás mely örökké tart és a szilánkokra tört szív


Lying to myself tryin’a act like I don’t care
Hazudok magamnak, megpróbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne
The way it's killing me everytime that you're not there
Az, hogy minden tönkretesz ahol nem vagy Te


I get weak
Elgyengülök
And all the walls I’ve been building up
És minden fal, amit felépítettem
Crack and then break when you’re around
Megreped és miután te velem vagy leomlik
Iget weak
Elgyengülök
Nothing I do to fight it matters now
Semmi nincs, amivel érdemes lenne harcolnom ellned


I get weak
Elgyengülök
I get weak
Elgyengülök
And all the rules get broken in your eyes
És minden szabály értelmét veszti a szemedben
I give it all up to you
Feladom
And everything that’s been keeping me together
És minden ami minket összetart
Brings me to knees
Megremegteti a térdem
I get weak
Elgyengülök


2010. december 17., péntek

"Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert ...elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!"


"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."

"Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis."

"Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz."

"Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak. "

"A legjobb barát az aki a legszebb mosolyodat látja az arcodon és tudja, hogy valami baj van."