Kérlek, maradj még egy kicsit, csak egy egészen kicsít... míg képes leszek elengedni téged! * "Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt." * "Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz és nem símogatsz." * "Menj el és adj egy esélyt, hogy elfeledjelek!" * "Szeretni mindenkinek szabad, szenvedni mindenkinek kell, feladni mindenkinek lehet, csak annak nem aki igazán szeret." * "Hinni abban kit szívből szeretünk, szívünk megszakad, hiába nevetünk, dacolva, némán, hogy fáj ha nincs tovább, miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..." *"Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni, minden egyes nap viszonzást remélni; te nem tudhatod, milyen csakis érte élni s milyen rossz állandóan a csalódástól félni."
" Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. "

2010. december 27., hétfő

Keresem

Keresem a hálószobámban, a fürdőben, az erkélyen, nincs sehol. Állok a szoba közepén és szólongatom. Furcsán, zavartan érzem magam, meg sem tudom magyarázni, miért, de pánikolok. 
Amikor nem jön, összegömbölyödöm az ágyamon, és újra átélem az elvesztése fájdalmát.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)