Ne hagyd, hogy a csend beszéljen...

Tisztában vagyok vele, hogy még egy lépés feléd

 már a véget jelentené,

Megbánnám meggondolatlanságom, 

és továbbra is azt hinnéd, hogy a szellemed vagyok, pedig nem! többé már nem!

Kihunyt a szerelmed, amit a leginkább értékeltem benned. 

Megtanultam csak félig élni, 

És most mégis megkísértesz.

Mit képzelsz magadról?

Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.

Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 

Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?

A lelked megfagy odabent. 

Így ne gyere többé vissza hozzám.

Mit képzelsz magadról?

Hallom visszhangját hiányodnak

ahogy még utánam kapálódzol.

Hálával tartozom, hogy segítettél megerősödni!

Így nem kap el a kísértés, hogy visszadőljek a karjaidba. 

Miattad kell fél emberként tipródnom,

és képes vagy elém állni, hogy megkísérts?

Fogalmam nincs róla, hogy mit képzelsz magadról.

Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.

Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 

Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?

A lelked megfagy odabent. 

Így ne gyere többé vissza hozzám.

Mit képzelsz magadról?

Annyira hosszú volt az út vissza, Önmagamhoz

Emlékezz csak, meddig tartott visszacsalni a fényt íriszeimbe. 

Ha lehetne, még az első csókunk előtt arcomat elfordítanám tőled, 

hogy ne kelljen végignéznem, ahogy ígéreteidet a porba taposod. 

Most még is itt vagy

És még mindig nem érted, miért dacolok veled. 

Fogalmam nincs róla, hogy mit képzelsz magadról.

Néha-néha visszatérsz hozzám, és még akkor is csak mélyíted a sebeket.

Gyűjtöd a kifacsart szíveket és tovább kínzod az eltiport szerelmeseket. 

Hát nem veszed észre, hogy már remegsz?

A lelked megfagy odabent. 

Így ne gyere többé vissza hozzám.

Soha többé, nem akarlak látni

Mit képzelsz magadról?

Mit képzelsz magadról?

Mit képzelsz magadról?

/szabad fordítás/

Sorry seems to be the hardest word...

Mit kellene tennem, hogy végre szeress?

Mit kellene tennem, hogy csak egy kicsit is érdekeljelek?

Mit csináljak, ha villám csap belém, 

és arra kell ébrednem, hogy már nem vagy ott?

Mit tegyek, hogy te is annyira akard, mint én?

Mit kellene tennem, hogy meghallgass?

Mit tettem, amitől mindennek ilyen hirtelen lett vége?

Hisz ilyenkor a sajnálom tűnik a legnehezebb szónak. 

Szomorú, annyira szomorú

Szomorú, egy szomorú helyzet

És kezd egyre értelmetlenebbé és értelmetlenebbé válni.

Szomorú, annyira szomorú.

Miért nem vagyunk képesek felnőttként véget vetni ennek?

Mert valóban,

ilyenkor a sajnálom tűnik a legnehezebb szónak. 

Sajnálom.

Mit kellene tennem, hogy végre szeress?

Mit kellene tennem, hogy csak egy kicsit is érdekeljelek?

Mit csináljak, ha villám csap belém?

Mit kellene tennem? Mond meg, hogy csináljam?

Mikor a sajnálom tűnik a legnehezebb szónak. 

Amikor belenéztél a szemembe, egy világ összedőlt bennem, eszembe jutottak azok a napok, amikor boldog voltam, amikor azt hittem hogy minden tökéletes és semmi sem változhat és örökké így marad, de egy percre se gondoltam akkor, hogy most majd így tekintek vissza rá. Így, hogy fáj, nem erősek az érzelmeim irántad, de mégis amikor meglátlak a szám mosolyra görbül akarva akaratlanul, és legszívesebben magamhoz szorítanálak és nem engednélek el, de nem tehetem. Csak hirtelen jött ez az érzés és mindent felkavart…



Amikor
történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó... Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiirtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.

Amikor

 ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt. 

Amikor

 ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.

Amikor

 mondanád, de miért? Mi értelme? 

Amikor

 nem mered kinyögni, mert félsz, vagy nincs kinek.

Amikor

 szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. 

Amikor

 ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor... De nem. Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal... Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor

 történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben.

"Hazudd, hogy szeretsz., de nem akarok soha rájönni, hogy ez csak ámítás volt..."

 /saját/

Múlt

A múlt lehet gyönyörű, káprázatos, szomorú, fájdalmas, vidám, de egy valami biztos: feledhetetlen. 
Sokan szeretnek visszaemlékezni a múltra, mert szép pillanatokat idéz fel bennük. De a kellemes emlékek hatására, mégis megjelenik ajkukon egy keserű mosoly, szemüket pedig ellepik a könnyek, jelezve, hogy amit már maguk mögött hagytak, többet nem történhet meg. Mert bármennyire is szép volt, visszaemlékezni, beszélni róla fájdalmas és szívszorító érzés. 
Akkor miért nem lehet, hogy elfelejtjük? Miért nem lehetséges, hogy a megtörtént, és fájdalmas dolgokat, amiket már nem csinálhatunk vissza, kitöröljük emlékeink közül? Ez lenne a legkönnyebb. Hiszen a felejtéshez túl sok idő szükséges. De nekünk embereknek nincs elég időnk, hogy szenvedjünk a múlt miatt. Ahhoz túlságosan is mulandó az életünk. 

...

" Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben. "

Wherever you will go...

Naiva?

Az lennék? Valószínűleg. Csak egyszerűen ki nem állhatom ezt a szót, a mögötte álló jelentés tartamot meg aztán főleg nem. Talán éppen olyan nehéz magamnak ezt beismernem, mert senki nem szeretne azzá válni, ami számára oly távoli és idegen.

Kihasználnak. Mindig azokat az embereket becsülöm meg leginkább és engedem magamhoz közel, akik tönkre tudnak tenni. Akik pedig valóban szeretnek, és még a legborzalmasabb percben is mellettem állnak, azokat csak ellököm magamtól, mondva nincs rájuk szükségem, de mégis visszajönnek, mert ők tudják, hogy akkor van rájuk a legnagyobb szükségem, mikor mindenki más elhagyott és zokogva rogyok le az utca porába....

És mi van azokkal, akiket annyira szerettem? Ők voltak a látszat? A szép látszat. 

Moments

We are different but there's some things we have in common; in our lives we all have a secret we can't tell, a dream we can't reach and a love we can't forget ~ Annyira különbözőek vagyunk, azonban van valami ami mégis közös bennünk: mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom, és egy felejthetetlen szerelem

Aki szeret, szeresd és öleld őt naponta, mert ha te nem, megteszi majd más!

Sometimes people put up walls not to keep people away - but to see who cares enough to tear those walls down

~ Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje

It's weird, but maybe mistakes are what makes our life.. without them what would be? Maybe we wouldn't fall in love, wouldn't have babies.. wouldn't be who we are

~ Furcsa kimondani, de mi van, ha a hibáink alakítják az életünket? Hol lennénk hibák nélkül? Talán sosem lettünk volna szerelmesek, talán nem lennének gyerekeink.. nem lennénk azok, akik vagyunk

Never let the fear of striking out keep you from playing the game!

 ~Soha nem szabad félned a kudarctól, játszd végig a játékot

There's always gonna be that 1 person, that no matter what he does or what he says, and how many times he hurts you - you just can't let him go because he just mean so much to you ...

~ Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked

Megunta

Megunta, de
Nem az életét,
Nem a szerelmét,
Hiszen neki ez a kettő
egy és ugyan az,
csupán egy játék.

/saját/

Név: Roxanne Lara Crusader

Becenév: Roxy, Roxan, Roxanne, Lara

Nem: Nő

Faj: Ember

1991. január. 01, 20 éves



Külső megjelenése:  Gyönyörű, hibátlanul tiszta, napbarnított bőre van.  Arcvonásai finomak és nőiesek, mandulavágású szemei azúrkék drágakőként ragyognak . Határozott és rideg vonású lélektükreit hosszú, sötét szempillák tarkítják, melyek sűrűn sorakoznak egymás mellett. Formás, vékony szemöldöke tökéletesen hangsúlyozza rideg és érzelemmentes íriszeit. Pisze orra akár bohókásnak is tetszhet, de sokkal inkább tiszteletet és eleganciát sugárzó. Csillogós, rózsaszín ajkai szépen íveltek, élesen kirajzolódnak. Száján általában jeges, felsőbbrendű mosoly terül el. Ritkán lehet, megnevettetni, de ha valakinek sikerül, a nagy kacagás következtében arca két oldalán apró nevetőgödröcskék jelennek meg. Csokoládébarna, puha hajtincsei hol hosszú, egyenes szálakban, hol pedig göndör tincsekben omlanak hátára.
Alkata filigrán, első pillantásra igazán törékenynek titulálható vékony testalkata és átlagos magassága miatt. Mozgása a táncnak, vívásnak és hosszú évekig tartó modellkedésnek köszönhetően légies és könnyed. Minden mozdulatából sugárzik az elegancia és a kecsesség.
Mindennapi viseletét gondosan megválogatja. Ügyel, hogy ruhadarabjait mindig alkalomhoz illően, tökéletesen összekombinálja. Legszívesebben, a sötét színekben pompázó ruhadarabokat viseli, melyek rendkívül nőiesek és kirívóak. Nagyon ritkán hord nadrágot, a szoknyákat részesíti előnyben, és azok közül is a rövidebbeket, melyek szabadon hagyják vékony lábait. Teste minden négyzetcentiméterére büszke, így szívesen mutatja meg másoknak is elbűvölő bájait.
Csípőjét egy tetoválás díszíti, mely egy alkohol mámoros éjszaka után került a testére.



Jellem: Álltalába véve több negatív tulajdonságot lehet elmondani róla, mint pozitívat. Gyakoriak hangulatváltozásai. Makacssága határtalan. Remek vita partner, hiszen mindig vehemensen kiáll álláspontja mellett, ha valaki pedig arra szánja el magát, hogy meggyőzze, nehéz dologra vállalkozik. Elképzeléseit, állításait gyakran másokra is rá akarja erőszakolni. Ezen kívül, nem ragaszkodik a "tiszta játékhoz". Mindent megtesz céljai elérése érdekében, főleg ha becsülete és büszkesége megóvása forog kockán. Ravasz,  gyors észjárású, és gyakran készít terveket, többször is átgondolja egy-egy lépését, hogy biztosan helyesen cselekszik-e. Nem törődik mások érzéseivel, egyre fókuszál, hogy elérje maga elé kitűzött célját, és minél tökéletesebben teljesítse azt. Rendkívül öntörvényű. Nem tűri el, ha  dirigálnak neki, ilyenkor általában az ellenkezőjét teszi a kiadott parancsoknak. Humora szarkasztikus, megszólalásai gunyorosak és hangjában mindig ott cseng a felsőbbrendűség. Továbbá magabiztos és bátor, de mégsem ezek legmeghatározóbb jegyei. Az ismeretlenekkel szemben gyakran bizalmatlan. Nagyon büszke, önző valamint rendkívül akaratos. Szüksége van a figyelemre. Sértődékeny, és ha valaki meghiúsítja terveit, hajtja a bosszúvágy, minden legközelebb adandó alkalommal keresztbe tesz az illetőnek. Legjellemzőbb vonása a ridegség, mégis álarca és fagyos mosolya mögött, belül egy egészen érzékeny, törékeny lány lakozik, aki csak fél, hogy egyszer újra semmibe veszik és csalódnia kell. Ki nem állhatja, ha becsapják, kihasználják és nem lehet a társaság középpontjában. Gyakran első látásra megítéli az embereket, és lenéző másokkal szemben. Ritkán enged közel magához bárkit is, de ha mégis kivételt tesz, igaz és megértő társra lelhetnek személyében.




Család:
Édesapa: Mark Crusader, 43 éves, rendező, színház igazgató.
Édesanya: Gwendolyn Heigl, 37 éves, egykor modellként debütált, sikeres karriert jósoltak neki, de a szülés után nem volt hajlandó többé színpadra állni.
Testvére(i): Egy öccse van, Jared,  aki még csak ötödik életévét tölti és egy jó nevű előkészítőbe jár.
Egyéb hozzátartozók: Apai ágon, több rokonnal is jó kapcsolatot ápolt, mielőtt New Orleansbe költözött.
Kapcsolatok család tagokkal: Mára csupán Gwendolynnal tartja titokban a kapcsolatot a családjából. Barátait, és családját is maga mögött hagyva kezdett új életet. Egyetlen társa Raffaello, a kandúr, hófehér perzsa macska.


Előtörténet: Már legalább három másodperce 1991-et írtunk, mikor az egyik atlantai magánkórházban édesanyám a világra hozott. Ha véletlenül pár másodperccel előbb születek meg, életem sem indul annyira fényűzően, ugyanis már legelső képem bekerült az újságok lapjaira, a cikkek pedig hirdették, hogy én voltam 1991 legelső újszülöttje. Hát lehet ennél jobban megalapozni egy tökéletes karrierre éhező lány életét? Kötve hiszem.
Szüleim, Gwendolyn Heigl és Mark Crusader. A színházban ismerkedtek meg, és már az első kacér pillantások után tudták, hogy ők kellenek egymásnak. Anyám ekkor volt tizenhat éves és még javában a művészeti szakképző padjait koptatta. A tanárai szerint született tehetség volt, és még nagyon sokra vihette volna a színi pályán. Apám ekkorra végzős volt az egyetemen, és a színházban élete legelső darabját rendezte, mely végül elnyerte a közönség tetszését. Az előadás sikerét úgy gondolták muszáj megünnepelniük, ezért elmentek egy pubba, ahonnan az utuk hamarosan egy hotelbe vezetett. És így lettem kilenc hónap múlva én... Anyám teljesen ki volt borulva, mondjuk ki akarna gyereket tizenhét évesen? Valószínűleg senki. Ráadásul Gwendolynnak mindig is a munka és a karrier építés volt az első, csak aztán jött a magánélete. Apám viszont annál inkább örült megfoganásomnak. Végül is, hosszadalmas veszekedések után anyám hajlandó volt megtartani, annak ellenére is, hogy a szülei kidobták otthonról. Markkal már a következő hónapban összekötötték életüket, és Atlantában vettek maguknak egy tágas lakást a belvárosban. Semmiben nem kellett nélkülözniük, ugyanis apám szülei mindenben támogatták őket, és segítettek nekik.
Ugorjunk pár évet. Anyám a szülés után nem hogy a színházba, de még az utcára sem volt hajlandó kimozdulni. Ugyanis állítása szerint, miattam úgy nézett ki, mint egy víziló. Igazán tudom sajnálni, én nem kértem soha, hogy igya le magát a sárga földig, és adja oda magát Marknak. Egy szóval, anyámmal már kis koromban sem volt jó a viszonyom. De túl tudtam tenni magam, ezen a megrázkódtatáson, ugyanis apámtól mindent megkaptam, amire gyerek csak vágyhat. És itt most nem csak a pénzben számítandó dolgokra kell gondolni. Elkényeztetett. A szeretetével, az ajándékaival. Én voltam apuci szeme fénye, akire úgy vigyázott és óvott, mintha egy értékes drágakő lenne. Rengeteg odafigyelést, törődést, szeretetet kaptam tőle, de nekem ez egy idő után kezdett kevés lenni. Nem csak pár embert akartam a rajongó táboromba begyűjteni, hanem egész közösségeket, és azt akartam, hogy majd végül az egész világ a lábaim előtt heverjen. Ez persze egy kicsit elnagyolt kijelentés volt, mert világuralomra azért nem törnék. A színpadon, már négy évesen otthonosabban és profibban mozogtam, mint egy néhány színész, akik állítólag ezt tanulták, mióta az eszüket tudták. A versek, és az olvasás még sem tudott lekötni. Túl nyálasak voltak, érthetetlenek a költők és írók művei.
Egy napon a színházban azonban gyerekeknek írtak ki divatbemutatót. Apám is hasonlóan gondolkozott, mint én. Ő is azt akarta, hogy mindenben kipróbáljam magam, hogy a későbbiekben tudjak választani, mivel is foglalkoznék szívesen. Abban biztos voltam, hogy a szerepelnem kell! A fotózások már négy évesen is elnyerték a tetszésem. A későbbiekben már egész fotósorozatok kerültek rólam az országos divat lapokba, és ennek köszönhetően egy gyermek modell ügynökség is felfigyelt rám, nyolc éves koromban. Rengeteg fotó készült rólam. Életem minden pillanata meg lett örökítve.
Ahogy nőttem, a tánc világa kezdett vonzani. A létező összes fajtáját kipróbáltam, a balettet, a társas táncokat, az utcai táncokat. Már nem volt kedvem a víváshoz, sem a szertornához. Zenére sokkal szívesebben gyakoroltam, és végeztem az edzéseket.
Az iskolában nem teljesítettem kitűnően. Nyelv érzékem, logikus gondolkodásom miatt mégis kiemelkedtem társaim közül. Mivel reál beállítottságú voltam, a matematika óra mindig is a kedvenceim közé tartozott.
A szakközép iskolai tanulmányaim alatt, egy modelliskolához csatlakoztam, ahonnan a legnagyobb modellek kerültek ki. Mozgásom, alakom, teljesítményem messze felül múlta társaimét. Tizennégy évesen, már profi modellnek számítottam. Több divatbemutató, és rengeteg fotózás állt mögöttem. Hetente virítottam a legújabb divatot diktáló göncökben a leghíresebb magazinok címlapján. A szívem mégis inkább a kifutókhoz húzott.
Az eddig tökéletes életem, tizenöt évesen keresztbe tört. És ez egy cseppet sem túlzás! Anyám ismét terhes lett. Kilenc hónap múlva, már nem voltam egyke. Az öcsém, Jared, rengeteg törődést és figyelmet igényelt, ahogy egy kisbaba általában. Anyám is belenyugodott a sorsába, és már teljesen máshogy állt a család alapításhoz. Ezt még pozitívumként is lehetett volna betudni, ha apám nem kezd el betegesen rajongani az ő újszülött fiáért. Szépen szólva is kiestem a "mézes kosárból". Rám már nem maradt ideje, elhanyagolt, mindig más dolga volt, és hogy miért? Mert Jaraddel kell játszania, meg kell etetnie Jaredet, tisztába kell tennie Jaredet, vagy most éppen nem mehetek vele, mert Jaredet kell ide-oda vinnie. Mindig csak Jared! Menthetetlenül féltékeny voltam rá. Ő volt a hibája, hogy apám elhanyagolt és ennyire megromlott a kapcsolatunk.
Ezután kezdtem eltávolodni Marktól. Már nem töltöttük együtt az időnk nagy részét. Éjszakákra kimaradoztam, rossz társaságba keveredtem, az iskolai teljesítményem még pocsékabb lett. Az egyetlen dolog, ami észhez térített, mikor munkát ajánlottak New Orleansban. Fehérnemű modelleket kerestek.
Kapva kaptam az alkalmon, ugyanis szívem szerint már régen eltűntem volna innen. Most megkaptam rá a lehetőséget. A legfájóbb talán az volt, hogy apám nem ért rá elbúcsúzni tőlem. Órákig ültem az autóban, és reménykedve néztem a bejárati ajtót, hogy talán kinyílik, és apám kilép rajta. De nem jött. Nem ért rám.
Az otthonomat magam mögött hagyva jöttem New Orleansba. Még csak tizennyolc éves voltam, tanulmányaimat éppen hogy befejeztem. Nem értettem jó formán semmihez, csupán, hogy kell sexyn pózolni, hogy sétáljak végig kecsesen a kifutókon és hogy mosolyogjak rá úgy az emberekre, hogy rögtön megnyerjem magamnak őket. Nem tudtam, hogy fog alakulni az életem, nem tudtam hogyan fogok önálló életet élni. Egyedül a modellkedés maradt nekem. ÉS ami biztos volt, hogy már csak magamra számíthattam.

Tükörkép

Nézem, ahogy tükörképemként mozgatod kezed,
majd arcodra ugyan  az a gőgös mosoly csúszik, akár csak nekem.
Tested minden rezdülése, pont mint enyém
Benned valami most mégis kevés. 

Nézlek, még sem jövök rá
Vajon benned is azon gondolatok fogantak meg
akárcsak bennem?
Hiszen álmatlan éjszakán,
hányszor fordultam segélykérően hozzád,
Sírtam el minden keserű bánatom,
és éreztem úgy, képes vagy együtt érezni velem.

Akkor miért hagytál csalódni?
Miért kellett, hogy a bizalom törékeny porcelánja
végleg az idő elhasznált, mocskos porába végezze?
És most látom csak igazán,
köztünk mi van, már óceán.

Hófehér arcomon holtak cseppje folyik végig,
de ezt nem azért tudom, mert látom...
csak érzem.
Érzem, ahogy megtörik lelkem
ahogy, apró szilánkjai egész testemet a földre húzzák
és a múltamat összezúzzák.

Zokogva rogyok le a tükör elé
De te nem mozdulsz.
Miért alázol még jobban meg?
Állsz rendületlen akár egy betonoszlop,
kit egy orkán erejű lökés sem tántoríthatna meg.

Te miért nem sírsz?
Te miért nem érzed a kínt, mi  felemészt?
Cserbenhagytál, megtagadtál.
Egy fáradt mosollyal hajolsz oda hozzám,
majd törlöd le könnyeim,
melyek lelkem sebeit öntözik.

Mikor felnyitottam pilláimat, 
már csak magam voltam,
és ami fájt, hogy tudtam
többet nem hoz el a holnap.  

(saját)

Tönkre teszel...

Kínzó lassúsággal teszel tönkre.
Te ezt nem érzed,
de lassan megfojtasz.
Féltő karjaid
 túl erősen kulcsolódnak mellkasomra,
levegőm elfogyott
és már nincs elég erőm, segítségért kiáltani.
Túl messze vannak.
Már csak te maradtál.
Most mégis tudtodon kívül kínzol!

Ne hazudd,
hogy nem érzed.
Ne nézz rám kétségbeesetten
segítségért epekedve.
Itt már nincs hová lépni,
ketten maradtunk,
mi magunk,
meghazudtolhatatlan szerelmesek!

Most lépnék, de elkéstem.
Itt már nincs visszaút.
Őrjítő lassúsággal folyik végig
arcomon egy csepp,
mely végül a kapcsolatunk
lezáró szakaszát imitálva veti magát
a sötét és még teljesen bizonytalan ismeretlenbe.

Szenvedek, de te nem láthatod
túl vastag az álarcom.
Azt mondod segítesz,
én mégis inkább elmenekülök
felém nyúló kezeid gyengéd érintése elől.
Már nem akarom, hogy te segíts.
Már nem akarom, hogy itt legyél.

Menj, menj már! Kiáltom, de te meg sem hallod.
Hisz ajkam mind végig zárva üvöltötte bánatom.
Könnyezem, de te nem láthatod, belülről
Fényes könnycseppek marják végig lelkem
sérült hegeit.
Erős vagyok. Ezt mondom, és te elhiszed.
Azt hiszed minden rendben,
pedig lassan, de biztosan
szívem hasad ketté.

Nem vagy elég figyelmes. 

Míg te mosolyogsz,

és intesz a gondtalannak, 

én melletted a fájdalomban

megsemmisülök. 

Hát nem veszed még mindig észre?

Tönkre teszel!

Lassan de biztosan, a tudtodon kívül, 

de tönkre teszel!

(saját)

Tanulj, tinó!

“Akárki, aki megáll tanulni, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.”




“Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”

“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.”

“Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle!”

"Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.”

“Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.”

“A szülők rengeteget tanulnak a gyermekeiktől arról, hogyan állják meg a helyüket az életben.”

“Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.”

“A világ fennállása óta az ember legnagyobb tanítója a szenvedés.”

“A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segiteni önmagadon.”

“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”

“Ha elölről kezdhetném az életet, ugyanazokat a hibákat követném el, csak sokkal korábban.”

“A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke.”

“Tapasztalatainkból semmit sem tanulhatunk, csak abból, ha elgondolkozunk rajtuk.”

“Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád?

Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkenek?”

"A szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít."

"Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik."

"Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak."

"Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit."

"Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa milyen keveset is tud."

Paulo Coelho Idézetek

"Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén."

"Az emberek mindig maguknak választják a sorsukat."

"A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

Müller Péter Idézetek

"- Mit jelent az, hogy "utolsó"?

- "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi."

"Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét."

"Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot. Így élünk. Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán."

"Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak."

"Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél."

"A valóra válás mindig értékvesztéssel jár."

"Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a másokban való hit alapja a rendíthetetlen önbizalom. A két hit: egy. Ha bármelyik hitet elveszti az ember, olyan lesz, mint a félszárnyú madár. Nem tud repülni."

"Ha valakinek nem tudtam megbocsátani, az mindig számomra volt kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Olyan karmos érzéseket hurcoltam magamban, melyek elsősorban engem sebeztek. Az én lelkemet mérgezték meg, s állandóan kizökkentettek a nyugalomból. Nem kellemes haragban, sértettségben, tompa bosszúvágyban, bármiféle fojtott indulatok tüzében élni."

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

"A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége?! Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes."

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"

"Egyetlen hazugság minden más ponton hazuggá tesz! Ez a szeretettörvény igazsága, mert az élet: egység. Egyetlen lánc. S ha egyetlen szeme törött, nem lánc többé."

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"

I wait for You

I never felt nothing in the world like this before
Now I'm missing you
I'm wishing that you would come back through my door
Why did you have to go? You could have let me know
So now I'm all alone,
Girl you could have stayed
but you wouldnt give me a chance
With you not around it's a little bit more then i can stand
And all my tears they keep running down my face
Why did you turn away?

So why does your pride make you run and hide?
Are you that afraid of me?
But I know it's a lie what you keep inside
This is not how you wanted to be

So baby I will wait for you
Cause I don''t know what else i can do
Don't tell me I ran out of time
If it takes the rest of my life

Baby I will wait for you
If you think I'm fine it just aint true
I really need you in my life
No matter what i have to do I'll wait for you

It's been a long time since you called me
How could you forget about me
You got me feeling crazy
How can you walk away,
Everything stays the same
I just can't do it baby
What will it take to make you come back
Girl I told you what it is and it just ain't like that
Why can't you look at me, your still in love with me
Don't leave me crying.

Baby why can't we just start over again
Get it back to the way it was
If you give me a chance I can love you right
But your telling me it wont be enough

So baby I will wait for you
Cause I don't know what else I can do
Don't tell me I ran out of time
If it takes the rest of my life

Baby I will wait for you
If you think I'm fine it just aint true
I really need you in my life
No matter what i have to do I'll wait for you

So why does you pride make you run and hide
Are you that afriad of me?
But I know it's a lie what your keeping inside
Thats not how you wanted to be

Baby I will wait for you
Baby I will wait for you
If it's the last thing I do

Baby I will wait for you
Cause I don''t know what else i can do
Don't tell me I ran out of time
If it takes the rest of my life

Baby I will wait for you
If you think I'm fine it just aint true
I really need you in my life
No matter what i have to do I'll wait for you

I'll Be Waiting.

Mindennapi igazság csokor

" Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se."

"A sors nem más, mint egy ajtó, de rajtad áll, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz."

"Vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött."

"Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!"

"Az ifjúságban az a megható, hogy bármit is csinál, azt életében először teszi."

"Még ha felháborít is: a tiltott gyönyör örömöt szerez."

"Az ember szabad: de megszűnik az lenni, mihelyt nem hisz szabadságában: és minél több hatalmat tulajdonít a végzetnek, annál többet rabol el saját szabadságából."
 

"Senki sem szeretheti bennünk azt, amit mi magunk nem szeretünk. Senki sem árt nekünk semmivel, amivel mi magunk nem ártunk magunknak."